Nem szeretem azokat az embereket, akik első látásra ítélnek meg mást. Engem régebben a rasta hajamról egy füves embernek állítottak be. Pedig egyáltalán nem volt és most sincs kapcsolatom drogokkal. De nem is rólam szól ez a post. Hanem azokról az emberekről, akik az utcán élnek nagyon rossz körülmények között. El kell naponta viselniük [...]
Tovább olvasom »
Ezzel a bejegyzésemmel, lehetséges, hogy magamra haragítok egy-két embert. A határtalan ivászatot, természetesen nem narancslére értem, hanem alkoholra. És a korosztály pedig a mostani 14-16 éves korosztály. Azt szeretném leírni, hogy vajon mit is tapasztaltam mostanában e téren.
A helyzet elmondhatom bátran, hogy szörnyű! És most egy kis túlzás nélkül mondom ezt. Nem mondom, hogy melyik [...]
Ha az interneten szeretnénk magunknak társat találni, számtalan oldal nyújthat nekünk ilyesfajta szolgáltatást. 2002 felé kezdett ez az ismerkedési forma jobban elterjedni az interneten. De minden jóban van valami rossz. Nézzük, hát melyek lehetnek az előnyei és melyek a hátrányai ennek az ismerkedési formának. Kezdjük mindjárt az előnyeivel. A legnagyobb előnye az, amely akár [...]
Észrevettem, hogy elég sokan, kerestek arra a szóra, hogy szakítás és elég sokan olvasgatjátok, a „Mondd!” című bejegyzésemet. Emiatt szeretném leírni nektek, hogy ÉN hogyan tettem túl magam egy nagy csalódáson, amikor a volt asszony’ úgymond kitette a szűröm. Írásaimból szerintem kiderül, hogy nem vagyok egy rideg, semmi nem érdekel ember. Amikor történik, velem valami [...]
Yahoo! Google és a többi nagyágyúról a legfrissebb hírek személyes véleményemmel ezekről. Közösségi oldalak, mint a Facebook. Újdonságok az internet világából.
Ha már nevem alatt fut a blog, akkor legyenek személyes bejegyzések is. Életemről, érzéseimről és egyáltalán arról, hogy éppen mi történik velem, milyen terveim vannak.
Kedvenc zenéim, zenével kapcsolatos cikkek. Legyen az Győzike :D vagy Buju Banton. De leginkább reggae, hip-hop és R&B zenékről olvashatsz itt vagy klipeket nézhetsz meg.
Mostanában fura dolgok járnak az eszembe. Méghozzá olyanok, hogy mikor jön majd egy olyan ember megint az életembe, akire azt tudom mondani, hogy milyen jó is lenne vele lenni egész nap illetve el tudom azt képzelni, hogy a párom legyen. No, itt most nem a nagy Ő-ről beszélek, hanem szimplán egy olyan emberről, aki meglát bennem valamit és én is benne. De miért is furcsa ez? Hiszen mindenki vágyik mindig egy társra, hiszen társas lények vagyunk vagy mifene. Két hete még, ha valaki megkérdezte volna tőlem valaki, hogy szeretnél e magad mellé valakit, akkor kiröhögtem volna és azt mondtam volna nem. Nem mert jó nekem is egyedül. Eléggé összetett ez a dolog. Igazából jól érzem magam egyedül, kötöttségek nélkül. De valahogy mégis hiányzik valami. Nem panaszkodom. Szoktak lenni kisebb nagyobb kalandjaim. Hát azok ahogy jönnek úgy mennek is igazából. Egyetlen emberre tudtam mondani eddig azt, hogy ebből legyen valami. De ahogy a mostani helyzet áll, nem igazán lehetséges ez a dolog. Na jó most egy kicsit füllentettem, mert volt még egy leányzó aki nagyon megfogott, de nem kerestem és nem is igazán törődtem ezzel a dologgal, mert ugyebár akkor azt mondtam, nem kell nekem senki. Kicsit meg is bántam ezt a lépésem. Néha még mostanában is nézegetem wiwen a képeit meg ilyenek. A lényeg az hogy azt se tudom, hol áll a fejem. A napjaim mostanában munkával és kemény edzésekkel telnek el. Sok dolog változik körülöttem. Egyre inkább hajlok megint a fitness szakirány felé. Mármint iskola terén. De nem akarom itt hagyni a webet sem. Lehetséges, hogy két iskolát fogok egyszerre csinálni. Még magam sem tudom mi lenne a helyes út.
Nem indult jól az éjszaka. Sőt nagyon is jó volt. Régen éreztem ilyen jól magam. Találkoztam rég nem látott ismerősökkel is. Én sem hittem volna, hogy ilyen rosszul fog végződni az éjszaka. Ugyanis autóbalesetem volt. Nem, nincs semmi bajom, de eléggé megviselt a dolog. Szerencsére se nekem se a sofőrnek nem esett baja az ijedtségen kívül. Egy defekt okozta a balesetet. De defektnek „köszönhetően” kétszer csapódtunk neki a szalagkorlátnak. Soha nem éreztem még olyat, mint akkor. Úgy éreztem akkor, hogy kész vége. Ennyi volt az életem. Nagyon megijedtem. Azóta rengeteg dolog változott meg bennem. Az egész életemre másképp tekintek. Lehet egy jel volt ez, hogy jobban becsüljem meg az életet és élvezzem ki minden percét. Minden esetre kellemesebb jelet is kaphattam volna fentről. Senkinek, a legnagyobb ellenségemnek sem kívánom azt, amit akkor átéltem.
Azóta sokszor megfordult a fejemben az a kérdés, ami ilyenkor szerintem más ember fejében is megfordulna. Mégpedig az hogy: mi lett volna ha? Abba nem gondoltam bele, hogy mi lett volna akkor, ha nem megyünk, arra vagy el se indulunk arra, ami az úti célunk volt. Mert egyértelmű. Nem történt volna meg ez. Ezen nincs is értelme bánkódni. Azon viszont sokat filóztam, hogy mi lett volna akkor, ha a szalagkorlát nem bírja a kiképzést és kitörik. Akkor mi 10 métert zuhanunk a mélybe és most nem írom ezeket a sorokat itt. Sőt szerintem soha többet nem írok a blogomba már.
Furcsa volt az egész. Csak 20 mp volt talán az eset. De olyan volt mintha az életem lepörgött volna előttem. Tényleg őszintén mondom, hogy abban voltam, hogy itt a vége. Az viszont tuti, hogy nagyon jó irányba sodort engem ez az egész. Furcsán hangzik de ennek a kellemetlen balesetnek köszönhetek is valamit. Nagyon örülök még akkor is ha egyesek nem, hogy túléltem ezt a dolgot és tovább élhetek. Mondtam én, hogy egy nap alatt meg lehet változni. Ez is egy példa erre!