Emberek vagyunk
Nem szeretem azokat az embereket, akik első látásra ítélnek meg mást. Engem régebben a rasta hajamról egy füves embernek állítottak be. Pedig egyáltalán nem volt és most sincs kapcsolatom drogokkal. De nem is rólam szól ez a post. Hanem azokról az emberekről, akik az utcán élnek nagyon rossz körülmények között. El kell naponta viselniük az emberek lenéző tekintetét. Megalázzák őket, megverik. Tenni nem tudnak semmit. Miért kell ezeket az embereket lenézni? Komolyan kérdezem. Nem tudhatjátok, hogy éppen ő miért van kint az utcán, miért éhezik és mitől jutott oda ahol éppen most van. Az tény, hogy egyesek az alkohol miatt kerültek az utcára, mert elitták pénzüket és a pia miatt elhagyta őket mindenki. Ez az egyik nézőpont. A másik pedig az, hogy nem csak önhibájuk miatt kerültek az utcára, nem isznak, csak megpróbálnak életbe maradni, néha egy kis pénzt szerezni koldulással és étel venni maguknak, hogy ne halljanak éhen. Ez az az eset, amibe nem gondol bele az emberek többsége. Én is ismerek olyan hajléktalant, akinek 2 diplomája van és történelem-irodalom tanár volt. Amikor többet göriztem a Márvány téren, Vácon, mindig ott volt velünk és nézett minket. Tudta, ha van nálam egy szendvics és látom rajta, hogy éhes akkor ÉN oda fogom neki adni, mert nekem van még „ahonnan ez jött”. És jó szívvel adtam neki oda. Pedig én is éhes voltam, mert egész nap kint voltam és nem ettem semmit. De tudtam, amikor hazajövök itthon vár a főtt étel. Idővel, amikor többet beszéltük vele akkor derült ki, hogy nem akárkivel van dolgunk. Mondtál neki egy magyar verset rögtön idézni tudott belőle. Mondtál neki egy szerzőt és azonnal elmondta az életét. Ha valamit a történelemről beszéltünk, rögtön megmondta mikor mi volt és az egész történetet el tudta mondani mintha csak én olvasnám fel a történelemkönyvemből. Senki a városban nem hitte volna, hogy mennyire okos ember. 2 diplomával most az utcán van, mert amikor elvált a feleségétől, mindent neki adott. Semmije nem maradt. Munkáját elveszette, amikor kiderült róla, hogy nincs hol laknia. Ezután kezdődött el az életében ez a korszak, amiben most is él. De nem ő az egyetlen ember, akit ismerek és olyan, mint ő. Ehhez képest nem egyszer verik meg őt éjszakánként, mert egy cigit kér a fiataloktól. Egyetlen kérés miatt verik meg Őt a kis suhancok. És nem tud mit tenni. Nem is akárhogy verik meg, ráugranak öten, hatan és agyba-főbe pofozzák. Szép dolog ez? Szerencséjük van, hogy nem voltam egy ilyen esetnek sem szemtanúja, mert tőlem kapták volna az első pofont, de tőlem olyat, hogy nem kelnek fel. Nem vagyok, egy neked ugrok és szétcsapom az arcod ember, de bizonyos esetekben nagyon mérges és harci tudok lenni. Ezt a legjobb barátom Böli is tudja bizonyítani. Ilyen és ehhez hasonló szituációk nem csak Vácon, hanem az egész országban előfordulnak sajnos. Egyetlen egyszer gondolna bele az az ember, aki kezet emel egy hajléktalanra, hogy mit is csinál! Egyetlen egyszer villanna fel a fény a parányi agyukban. De az ilyen primitív emberektől ez nehezen elvárható. Suttyók ez a jelzőt tudom rájuk mondani. Vannak esetek, amikor agresszív módon próbálnak a hajléktalanok pénzhez jutni, erőszakosan kéregetnek. Akkor sem az a megoldás, hogy még egy pofont adunk nekik, hanem rendőrt hívunk, tovább megyünk, stb. stb. Milliókért kormányszóvivői weboldalakat készítenek, lopnak, csalnak, hazudnak az ország vezetői. Legyen az jobb vagy baloldali, nekem az mindegy. Nem a politikai beállítottság a lényeg, hanem hogy kilopják a szemünket! Olyan emberek, mint a váci hajléktalan, akiről beszéltem, pedig az utcán élnek, éheznek, télen fáznak és nap, mint nap az életben maradásért küzdenek. Tehát jól át kell szerintem gondolni, hogy kivel nézünk szembe az utcán vagy bárhol, mielőtt súlyos előítéleteket gyártunk! Mert soha nem tudhatjuk, hogy nekünk mit hoz az élet!
“Óóó, tudod az élet olyan, mint egy csónak,
Evezel, de nem tudod, mit hoz majd a holnap,
Pedig élhetsz úgy, hogy örülsz minden jónak.
Pedig élj úgy, hogy a dolgok rendben folynak!
Óóó, tudod az élet olyan mint egy csónak,
Evezel de nem tudod mit hoz majd a holnap,
Pedig élhetsz úgy, hogy örülsz minden jónak.
Ember nem tudhatod mit hoz majd a holnap!” Bebi
Kapcsolódó cikkek
12 hozzászólás »
RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. Visszakövetés (trackback) URL
Itt és most mindenki elmondhatja!
Napi idézet:- Mikor elkezdünk felfedezni valamit, amit nem értünkA tudás kezdete, amikor elkezdünk felfedezni valamit, amit nem értünk.
2008. július 15. 13:32
jaj annyira egyetértek, énis mindig ezt mondom a többieknek, de ők mindig a szokásos dumákkal jönnek, hogy hülye alkoholista, megérdemli, meghogy nyilván megvan az oka, hogy miért lett hajléktalan… nincs bennük semmi emberség, és bele se gondolnak, hogy ugyanez akár velük is megtörténhetne. és ez a sok gonosz ember, akik megvernek valakit, csak azért, mert hajléktalan… szörnyű ez az egész. szégyen.
2008. július 15. 13:50
Szégyen bizony. De annak örülök, hogy nem csak én vagyok, aki erről így vélekedik.
2008. július 15. 21:41
Sajnos azért többségében igaz, hogy az alkohol viszi őket oda.
Kivételek persze mindenhol vannak.
Mindettől függetlenül teljes mértékben elítélem az erőszakot velük szemben.
(Igaz, másokkal szemben sem igazán tudom megérteni…)
A legtöbbjükkel egyébként az a gond, hogy meg sem próbálnak kikeveredni a helyzetükből.
Nem hiszem el, hogy nincs egy-egy ismerősük/barátjuk/rokonuk, akitől egy kis kezdő lökést kaphatnának.
Nem feltétlenül pénzre gondolok, ez lehet akár egy jó vacsora, egy esti szállás, tisztálkodási lehetőség, akár egy ideiglenes lakcím, és lehetne menni munkát keresni!
Szerintem lehetne kiutat találni.
De a többség, amint egy kis pénzhez jut, az alkoholhoz fordul, mert: “Nem mindegy most már?” Hát szerintem nem mindegy.
Egy “kedves kis történetet megosztanék, ami egy ismerősömmel esett meg Újpest-központ aluljáróban:
Egy nő koldul, maga mellett kis két év körüli gyerekével. (Már ezt teljesen elítélem)
Na mindegy. A következő párbeszéd zajlott le:
- Jaj Uram, segítsen már ki pár forinttal, hogy enni tudjak venni a gyerekemnek!
- Tessék várni, rögtön hozok egy fél kiló kenyeret, meg egy kis párizsit.
- Jajj, inkább adja ide a pénzt…
No comment…
Kicsit hosszúra nyúlt.
Összefoglalva:
Sajnálom őket, azokat, akik önhibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe.
Továbbá minden tiszteletem azoké, akik megpróbálnak talpra állni.
Aki meg bántja/veri/stb. őket, remélem, ha csak egy napra is, de megtudja, milyen a másik oldalon…
2008. július 16. 3:24
Igen azt a dolgot én sem fogalmaztam bele rendesen a bejegyzésbe amit leírtál, hogy nincs kiút meg ilyenek. Néha én sem értem és én is beszélgettem már emberekkel erről, hogy olyan nincs, hogy nincs az embernek senkije.
Az a történet amit írtál felháborító. És nem csak a történet, hanem maga az is, hogy a gyerekeivel koldul. Dolgozni kell és nem a gyerekeket már életük elején ilyen dolgoknak kitenni. Milyen ember lesz belőlük így? Fuh, de mérges is lettem erre. Amit meg mondott… Igazad van! No comment…
Én beszélgettem egy-két ilyen emberrel, amint a postban is leírtam. (csak hogy kitérjek a piára is) És én is megmondtam nekik, hogy: “na náci fogd csak a piára” és igazat adtak nekem, hogy nem kellene inniuk, mert akkor lehet minden más lenne. Volt olyan aki őszintén megmondta hogy: “azért iszom mert egy alkoholista hülye barom vagyok”. Mondom neki: de legalább őszinte!
2008. július 16. 11:58
Én amúgy még az alkoholizmusukat is megértem, vagyis egyrészt ez egy betegség, mint tudjuk, másrészt pedig ha én is kikerülnék az utcára és hidegben, fagyban kellen küzdenem az éhséggel… hát igen, sokkal könnyebb ha részegre iszom magam, mint józan maradni. Az meg, hogy nincs oylan, hogy nincs senkije… ez biztos igaz, de ki fogadna be egy lecsúszott alakot (tisztelet a kivételnek) a házába… No és persze ott vannak ezek az undorító emberek, akik gyerekkel kéregetnek stb., akik miatt az egész hajléktalanságot ilyennek állítják be…
2008. július 16. 12:08
Igen ahogy mondtam előző hsz.-ben, hogy “azért iszom mert egy alkoholista hülye barom vagyok” mellett azt is mondták nekem, hogy úgy indult neki az alkoholizmusa, hogy télen se volt sehova mennie és ivott és akkor nem fázott annyira. De viszont tény, hogy nem megoldás.. aztán lehet én is ezt tenném, ha úgy érezném így jobb.
2008. július 19. 2:51
ez oylan szép cikk h majdnem sírtam;)
amúgy tök igazad van
jó hogy többe nígy látjuk a dolgot
2008. július 19. 8:37
Igen az jó csak az a baj, hogy a mi szemléletünktől nem változnak meg azok az emberek, akiről írtam illetve itt a kommenteknél beszéltünk, sajnos.
2008. július 19. 11:05
tökre igazad van. tényleg.
bár, amikor megkergetnek a csövik valakit, mert visz nekik párizsis szendvicset.. vagy amikor odaadod nekik az az napi szendvicsedet, mert megszántad, és utána 1 perccel látod, hogy kidobja a kukába… akkor azért elgondolkozom.
amúgy, én még csak budapesten találkoztam csövikkel itthon…
2008. július 26. 5:05
Sajnálom őket és elítélem azokat az embereket akik még a józam embert is kikerülik ha valami baja van. Értem ezt arra, hogy bárki kaphat szívrohamot vagy bárki rosszúllehet egyszerűen az utcán is. Mégsem foglalkoznak velük! Velünk hisz mi is lehetünk azok a valakik.
UI: Hol vagy, hogy nem is hallani rólad és cikk sem jelent meg? Nyaralsz? Várlak az oldalra hátha van valami ami érdekel…
2008. július 27. 15:32
Itt vagyok én!
Itt megirtam hogy miért nem születtek mostanában bejegyzések: Értelmetlen postolgatás
2008. szeptember 2. 8:08
Nem olyan rég volt egy riportfilm a TV2-n. Ajánlom mindenkinek a figyelmébe.
A riporter az utcán lévő hajléktalanokat megszólította és felajánlott nekik állás (pénzkereseti) lehetőségeket. Természetesen mindenféle kifogásokkal elhárították az alkalmat. Később kiderült, hogy ez bizony egy jó üzlet, hiszen naponta keresnek 5000-7000 Ft-ot.
Természetesen nem azt mondom, hogy ez minden ennyire lecsúszott emberre igaz, de akkor is elgondolkodtató.