Nem indult jól az éjszaka. Sőt nagyon is jó volt. Régen éreztem ilyen jól magam. Találkoztam rég nem látott ismerősökkel is. Én sem hittem volna, hogy ilyen rosszul fog végződni az éjszaka. Ugyanis autóbalesetem volt. Nem, nincs semmi bajom, de eléggé megviselt a dolog. Szerencsére se nekem se a sofőrnek nem esett baja az ijedtségen kívül. Egy defekt okozta a balesetet. De defektnek „köszönhetően” kétszer csapódtunk neki a szalagkorlátnak. Soha nem éreztem még olyat, mint akkor. Úgy éreztem akkor, hogy kész vége. Ennyi volt az életem. Nagyon megijedtem. Azóta rengeteg dolog változott meg bennem. Az egész életemre másképp tekintek. Lehet egy jel volt ez, hogy jobban becsüljem meg az életet és élvezzem ki minden percét. Minden esetre kellemesebb jelet is kaphattam volna fentről. Senkinek, a legnagyobb ellenségemnek sem kívánom azt, amit akkor átéltem.
Azóta sokszor megfordult a fejemben az a kérdés, ami ilyenkor szerintem más ember fejében is megfordulna. Mégpedig az hogy: mi lett volna ha? Abba nem gondoltam bele, hogy mi lett volna akkor, ha nem megyünk, arra vagy el se indulunk arra, ami az úti célunk volt. Mert egyértelmű. Nem történt volna meg ez. Ezen nincs is értelme bánkódni. Azon viszont sokat filóztam, hogy mi lett volna akkor, ha a szalagkorlát nem bírja a kiképzést és kitörik. Akkor mi 10 métert zuhanunk a mélybe és most nem írom ezeket a sorokat itt. Sőt szerintem soha többet nem írok a blogomba már.
Furcsa volt az egész. Csak 20 mp volt talán az eset. De olyan volt mintha az életem lepörgött volna előttem. Tényleg őszintén mondom, hogy abban voltam, hogy itt a vége. Az viszont tuti, hogy nagyon jó irányba sodort engem ez az egész. Furcsán hangzik de ennek a kellemetlen balesetnek köszönhetek is valamit. Nagyon örülök még akkor is ha egyesek nem, hogy túléltem ezt a dolgot és tovább élhetek. Mondtam én, hogy egy nap alatt meg lehet változni. Ez is egy példa erre!

Kapcsolódó cikkek

• Cserháti Zsuzsa 5 éve nincs köztünk (2)
• Meghalt Kolonics György (1)